Komárom város fekvése, történelmi háttere, fejlődésének története, valamint a Dunával való kapcsolata különleges, globális tekintetben is ritkaságnak számít. Időszámításunk kezdetén a város területét kelták lakták, majd a hódításokat követően helyükön rómaiak telepedtek le, a települést pedig Brigetionak nevezték el. Az ókori Római Birodalom Pannonia tartományában stratégiai, hadászati szempontból fontosnak tartotta, hogy katonai tábort létesítsen a Duna és a Vág folyó torkolatánál. A tábor határvédelmi jelentősége révén polgárvárossá fejlődött, kiemelt kereskedelmi útvonalak csomópontjaként, kikötővárosként is funkcionált már az 1. századtól, tehát már az ókorban meghatározó szerepet töltött be, erről árulkodik a gazdag régészeti leletanyag is, amelyek többek között a komáromi Klapka György Múzeumban tekinthetők meg.
A honfoglalás előtti időkből avarok nyomait fedezték fel a régészeti kutatók, akik Komárom területén feltételezhetően szintén stratégiai okokból egy megerősített települést, a Dunára pedig átkelőhelyet építettek. A magyarok a 10. században érkeztek a térségbe, majd a Duna és a Vág torkolatánál földvárat emeltek, amely köré halászok telepedtek le. Szent István államszervezéskor vármegye székhellyé avanzsálta a települést, melyet Szentandrásfalvának említenek a korabeli oklevelek (azonban valószínűleg a 13. századra beleolvadt Komárom városába). A 11.-12. században a földvár megerősítésre került, földrajzi elhelyezkedése, valamint ebből fakadó stratégiai jelentősége miatt meghatározó volt az ország védelme szempontjából. A 13. században a tatárok támadásának sikeresen ellenállt. Komárom földrajzi és politikailag kiemelt szerepe megmutatkozik a következő viharos századokban is, hiszen rengeteg ostrom tarkítja ezidőkből történelmét kereskedelmi, illetve hadászati jelentősége okán.
A honfoglalás előtti időkből avarok nyomait fedezték fel a régészeti kutatók, akik Komárom területén feltételezhetően szintén stratégiai okokból egy megerősített települést, a Dunára pedig átkelőhelyet építettek. A magyarok a 10. században érkeztek a térségbe, majd a Duna és a Vág torkolatánál földvárat emeltek, amely köré halászok telepedtek le. Szent István államszervezéskor vármegye székhellyé avanzsálta a települést, melyet Szentandrásfalvának említenek a korabeli oklevelek (azonban valószínűleg a 13. századra beleolvadt Komárom városába). A 11.-12. században a földvár megerősítésre került, földrajzi elhelyezkedése, valamint ebből fakadó stratégiai jelentősége miatt meghatározó volt az ország védelme szempontjából. A 13. században a tatárok támadásának sikeresen ellenállt. Komárom földrajzi és politikailag kiemelt szerepe megmutatkozik a következő viharos századokban is, hiszen rengeteg ostrom tarkítja ezidőkből történelmét kereskedelmi, illetve hadászati jelentősége okán.
Iratkozzon fel magazin jellegű hírlevelünkre, amelyben havonta egyszer tájékoztatjuk Önt a legfrissebb hírekről és exkluzív kedvezményekkel kedveskedünk feliratkozóinknak!
Get weekly email containing tips about newest event
Zero Spam. You Can Unsubscribe Anytime